A klarissza nővérek kolostoregyüttesének története elválaszthatatlanul összefonódik Ószandec történetével. A város létrejötte annak következménye volt, hogy Szent Kinga 1257-ben megkapta a szandeci földet, és betelepítési munkába kezdett. A Szent Kinga által 1280-ban alapított klarissza kolostor alapítójától a szandeci földet és a várost kapta javadalmul. A kolostort a város mellett, a Poprád völgyének meredek partfala fölött építették fel.
Az első templomot, amelyet Szent Klárának, a klarissza rend alapítójának szenteltek, valószínűleg fából, részben kőből építették, és 1285-ben szentelték fel. 1332-ben gótikus stílusban átépítették, és a Szentháromságnak szentelték. A gyakori tűzvészek miatt sokszor átépítették és felújították. Gótikus jellegét azonban megőrizte, amiről a templom tömege, valamint a szentély és a kórus alatti kápolna bordás keresztboltozata tanúskodik. A templom egyhajós, megnyújtott, öt boltszakaszos hajóval és a hajónál keskenyebb, rövid szentéllyel. A három nyugati boltszakasz két szintre tagolódik; a felső szinten a nővérek oratóriuma található.
Az 1699-ből származó főoltár és a mellékoltárok az olasz Baldassare Fontana alkotásai, fekete márványból és stukkóból készültek. A főoltár ezüstlemezből domborított képe a Szentháromságot ábrázolja Szent Ferenccel, Szent Péterrel, Keresztelő Szent Jánossal, Szent Pállal és Szent Kingával. A koronázó glóriában a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének jelenete látható. A mellékoltárokon Szent Antal és Szent Klára képe áll. A sekrestye ajtaján XVII. századi festmények láthatók Szent Szaniszló ereklyéinek átviteléről és Szemérmes Boleszlónak a jatvingok felett aratott győzelméről. A templomhajó barokk mellékoltárai közül a bal oldali a Szomorúak Vigasztalója Szűz Máriának, a jobb oldali Szent Kingának van szentelve.
A templomban egyedülálló, 1671-ből származó, csillag alaprajzú barokk szószék látható, gazdag szobrászati díszítéssel, amely Krisztus és Anyja családfáját ábrázolja. Az előcsarnokban XV. századi gótikus keresztelőkút áll nyolcszögletű kehely formájában, mérműves díszítéssel. A templomhajó közepén álló kis harangtorony (kb. 1779) díszes formáját egy krakkói építész adta
A templomhoz csatlakozik a XIV. századi Szent Kinga-kápolna, amely nagy, barokk márványkeretes ablakkal nyílik a templomhajóra, és díszes, XVII. századi rács zárja el. Az ablaktól balra emléktábla áll, amelyet a szandeci föld úrnője szentté avatásáért és II. János Pál pápa 1999. június 16-i itteni látogatásáért hálából állítottak. A kápolnában barokk oltár látható a szent hercegné hársfából faragott szobrával (kb. 1470). A szobor alatti fülkében a szent ereklyéit tartalmazó kis koporsó van. A rácshoz közelebb áll Kinga egykori sírja, láda alakú síremlék, amelyben eredetileg teste nyugodott.
A kolostoregyüttest a XVII. század elején az olasz építőmester, Giovanni de Simoni építette át. Manierista és barokk formáival és sgraffito díszítéseivel szinte új jelleget adott az épületeknek. A kolostor a korábbi, lazán elhelyezkedő épületek helyén, négyszögletes alaprajzon épült fel, középen kerengőkerttel, szigorú és kifejezetten célszerű jelleggel. Ekkor a kolostort körülvevő falak megemelésével hangsúlyozták az együttes védelmi jellegét is. Az egészet egy déli, hengeres saroktorony és a templom szomszédságában álló impozáns kaputorony egészíti ki.