A szandeci úrnő szentté avatására készülő kép Piotr Moskal festőművész (Krakkói Képzőművészeti Akadémia) műtermében készült. A kultuszkép megalkotásának feladatát vállalva a művész a szentté avatott alak központi ábrázolása mellett egész sor további részletet is belekomponált, amelyekben a művész és a történész munkája egyesül.
A kép a szentet klarissza ruhában mutatja, amint átlépi a kolostor küszöbét, kezében a templom makettjével, az alapító jelképével. Ez kétségtelenül utalás a szent legrégebbi kultuszképére, az 1470-ből származó faszoborra, amely a Szent Kinga-kápolna oltárán áll.
A háttérben látható tájkép a legtávolabbi síktól kezdve a Tátrát, a Pieninek hegységet a Három Koronával és a Dunajec-áttöréssel, valamint a Nowy Korczyn-i várat ábrázolja. A tájba illesztett folyók a Poprád, a Dunajec és a Visztula összefonódását mutatják.
A táj legközelebbi síkján jobb oldalon a Wawelt ismerjük fel, a rezidenciát, amelyet elhagyott, bal oldalon pedig egy bányaakna emlékeztet a só ajándékára, amelyet Bochniában és Wieliczkában hagyott az embereknek.
A kompozíció alján a művész az eldobott hercegi palástot és a jelvényeket ábrázolta; a palást mellett nyitott, pénzérmékkel teli ládika beszél arról a hozományról, amelyet Kinga hazánk javára adományozott, a sótömbben lévő gyűrű pedig a bochniai és wieliczkai só felfedezéséről szóló legendára utal. Maga a szent a fény felé fordul, amely a kereszten át mutatja neki az utat. A kolostorkapu küszöbébe nyomott lábnyom az 1289-es évszámmal Szent Kinga szerzetesi fogadalmának évére emlékeztet, az 1999-es évszám a „Sancta Kinga” felirattal pedig szentté avatására. A lépcsőn heverő liliom az általa megőrzött szüzességet jelképezi.