Az ószandeci kolostor alapítójának oltárra emelése felé tett első lépés azoknak a leírásoknak az összegyűjtése volt, amelyek 21, Isten által Kinga közbenjárására véghezvitt csodáról szóltak. Ezeket a csodákat 1307 és 1312 között jegyezték le, vagyis alig húsz évvel Kinga halála után. A csodák rövid, tömör leírásai a kolostori feljegyzések alapján készültek, „Miracula Sanctae Kyngae” címmel. A mű 1329-ben készült el.
A Kinga szentté avatására irányuló törekvések világos nyoma Jan Długosz felhívása, amelyet Szienói Jakab krakkói püspökhöz intézett. Többek között hangsúlyozza a lengyel nemzet tunyaságát és hálátlanságát, amelyek miatt Kinga szentté avatásának ügyét nem vették fel, és kiemeli, hogy mindenekelőtt a krakkói püspöknek kellene a nemzet mulasztását Kinga szentté avatásáért tett kitartó erőfeszítéssel jóvátennie.
Jan Łaski prímás, gnieznói érsek, amikor 1514-ben Rómában Kázmér királyfi szentté avatásán fáradozott, felvetette, hogy egyúttal a szent életű Kinga, Kęty Szent János, Odrowąż Jácint és Lipnicai Simon szentté avatásáért is lépéseket kellene tenni. Nincsenek azonban történelmi adataink arról, hogy Łaski lengyel prímás felhívását I. Zsigmond király vagy a Köztársaság képviselői felkarolták volna, és bármit tettek volna az említett Isten szolgái szentté avatásáért.
A Luther fellépését követő vallási harcok évei után Jerzy Radziwiłł bíboros krakkói püspökként fennhatósága alá vonta az ószandeci kolostort. A kánoni vizitáció után arra jutott, hogy fáradozni kell az ószandeci kolostor szent életű alapítójának, Kingának oltárra emeléséért. Frankowic életrajzíró megjegyezte, hogy Radziwiłł bíboros, amikor az 1600-as jubileumi évre Rómába utazott, VIII. Kelemen pápánál Szent Kinga szentté avatását akarta kérni, de korai halála ebben megakadályozta. Frankowic azt is megjegyzi, hogy Piotr Tylicki püspök, aki 1607 és 1616 között vezette a krakkói egyházmegyét, jóindulatot tanúsított Kinga szentté avatásának ügyében.
A katolikus hitben megújult és megerősödött lengyel rendek a Lengyel Királyság hatalmas pártfogójaként sereglettek a szandeci úrnő sírjához. A hívek abban a szilárd meggyőződésben tisztelték nyilvánosan, hogy kultuszát az egyházi hatóságok már jóváhagyták. Hosszú ideig egyetlen krakkói püspök sem ellenezte ezt a gyakorlatot.
1625. március 13-án megjelent a Szent Inkvizíció VIII. Orbán pápa által jóváhagyott dekrétuma, 1634. július 5-én pedig ugyanennek a pápának második dekrétumát hirdették ki.
Az említett dekrétumok iránymutatásai szerint gyorsan le kellett folytatni a boldoggá avatási eljárást.
Az 1628-ban Piotrkówban tartott szinódus kérést terjesztett VIII. Orbán pápa elé Kęty Szent János, Kostka Szent Szaniszló, Kinga, Salomea és Kuncewicz Szent Jozafát esetleges szentté avatása ügyében.
III. Zsigmond király külön levélben támogatta a lengyel püspöki szinódus Kinga szentté avatására vonatkozó kérelmét. Marcin Szyszkowski krakkói püspök külön levelet nyújtott be a pápának Kinga szentté avatása ügyében. Ugyanezen püspök közvetítésével az ószandeci klarisszák is kérelmezték VIII. Orbán pápánál kolostoruk alapítójának mielőbbi szentté avatását.
Szyszkowski püspök nem várta meg Róma válaszát, hanem külön bizottságot küldött ki, amely 1628. május 27-én megkezdte a szükséges dokumentumok összegyűjtését. 82 tanút hallgattak meg, megismerkedtek Kinga legrégebbi életrajzaival, és leírták a közbenjárására Istennél kieszközölt csodákat. Az ügy iratait Rómába küldték.
A Rítuskongregáció az iratok áttanulmányozása után elégtelennek ítélte az anyagot, és új eljárást rendelt el. Az eljárást Marcin Kłociński, Jan Kwaśnicki, Bartłomiej Fusoriusz és Mikołaj Kownacki papok folytatták le. Mind a négyüket jóváhagyta a Szent Rítuskongregáció. 1629. június 8-tól csaknem egy teljes évig tartott az eljárás Kinga életszentségéről, közbenjárására történt csodákról és ősidők óta fennálló nyilvános tiszteletéről.
Ebben az eljárásban 84 tanút hallgattak meg. Az eljárás iratait elküldték a római Rítuskongregációnak. Időközben a boldoggá avatás meggyorsítását kérték a Vasa-házi királyok és az 1634-ben Varsóban tartott püspöki szinódus, IV. Ulászló király pedig 1644-ben Jerzy Ossoliński koronakancellár útján küldte el kérvényét.
János Kázmér király VII. Sándor pápához fordult egy Szent Kinga tiszteletére szóló misekönyvi formula jóváhagyásáért, ami nem hivatalos boldoggá avatással lett volna egyenlő.
Kinga boldoggá avatásának ügye csak III. Sobieski János király uralkodása idején fordult kedvezőre a lezárás irányában.
A király közbenjárására az Apostoli Szentszék elrendelte az eljárást Kinga ősidők óta fennálló nyilvános tisztelete ügyében.
Az eljárást külön bizottság folytatta le, amelynek élén az apostoli delegátus, Mikołaj Oborski krakkói segédpüspök állt.
Az eljárás 1684. március 1-jén kezdődött. Oborski püspök mellett a bizottság tagjai voltak Maciej Tryliński, Maciej Jan Balfor, Adam Strykowski és Franciszek Karol Adwedykowicz papok, időnként pedig az eljárásban részt vett Marcin Ignacy Frankowic is, aki Szent Kinga terjedelmes életrajzát írta, valamint Sebastian Piskorski. Az ószandeci klarissza nővérek pártfogójaként és ügyvivőjeként Walerian Gutowski ferences atya szerepelt a bizottságban. Ő felügyelte az eljárás menetét, de nem volt tagja a boldoggá avatási bíróságnak.
1685. március 23-án Oborski püspök apostoli delegátusként közzétette véleményét Kinga ősidők óta fennálló nyilvános tiszteletéről. Ezután még hiteles másolatokat kellett készíteni a nyilvános tiszteletről tanúskodó valamennyi dokumentumról és a tanúk minden vallomásáról. Ezt a nehéz és fáradságos munkát, mivel mindent kézzel kellett lemásolni, csak 1687. január 13-án fejezték be.
VIII. Sándor pápa, elismerve Kinga ősidők óta fennálló nyilvános tiszteletét, 1690. június 11-én a boldogok sorába iktatta Kingát.
Az újonnan boldoggá avatott Kinga tiszteletére rendezett, egy hétig tartó ünnepségekre csak 1691. július 24-én került sor, Ószandecen és Krakkóban egyaránt.
Az ószandeci klarisszák nem elégedtek meg alapítójuk boldoggá avatásával, a szentté avatottak sorában kívánták látni. Már 1733-ban fáradozni kezdtek Szent Kinga szentté avatásáért. E törekvések lelke az ószandeci kolostor akkori apátnője, Teresa Stadnicka volt.
Először hivatalos úton összegyűjtötték a Szent Kinga boldoggá avatása után közbenjárására történt csodákra vonatkozó anyagot. Az összegyűjtött anyagot elküldték a római Rítuskongregációnak. A kongregáció az anyag áttanulmányozása után megbízta Jan Aleksander Lipski bíborost, krakkói püspököt a szentté avatási eljárás lefolytatásával.
Az Apostoli Szentszék felhatalmazásával Lipski bíboros külön bíróságot jelölt ki, amelynek tagjai Michał Wodzicki z Granowa, a krakkói püspöki bíróság officiálisa és a wąchocki ciszterci apát voltak. A jegyzői teendőket Stanisław Czekayski pap látta el. Az ószandeci klarisszák részéről Michał Awedyk, a szandeci társaskáptalan kanonokja volt az ügyvivő.
A szükséges dokumentumok összegyűjtése, a helyszíni szemlékről és a tanúkihallgatásokról készült részletes jegyzőkönyvek megírása 1742. augusztus 7-től 1744 márciusáig tartott. A teljes anyagot csak 1749-ben gyűjtötték össze és rendezték el. Az összegyűjtött dokumentációt Andrzej Załuski krakkói püspök hitelesítette. A hitelesített iratokat Łopacki kanonok vitte el a római Rítuskongregációhoz.
A pénz és a megfelelő emberek hiánya, akik támogatták volna az ügyet, és a Rítuskongregáció követelményei szerint kiegészítették volna a szükséges dokumentumokat, valamint Lengyelország felosztásai és az ószandeci klarissza kolostor feloszlatása megszakították a Szent Kinga szentté avatásáért tett erőfeszítéseket.
1892-ben, Szent Kinga halálának hatszázadik évfordulóján a klarissza nővérek és a lengyel társadalom is abban reménykedett, hogy ez az év nemcsak Szent Kinga tiszteletét mélyíti el, hanem szentté avatását is meggyorsítja.
Ledóchowski bíboros kérésére XIII. Leó pápa teljes búcsút engedélyezett mindazoknak, akik részt vesznek az 1892. július 24-i jubileumi ünnepségeken vagy azok nyolcadában.
Július 23-án Dunajewski bíboros az Apostoli Szentszék engedélyével a papság és a hívek jelenlétében áthelyezte Szent Kinga ereklyéit az újonnan készíttetett ereklyetartó koporsóba, és erről jegyzőkönyvet vett fel. Másnap a bíboros ünnepi nagymisét mutatott be, a szentbeszédet pedig Izaak Mikołaj Isakowicz örmény szertartású érsek mondta. A mise után körmenetet tartottak a szent ereklyéivel a szandeci főtéren.
Az ünnepségek után, július 24. és 31. között népmissziót tartottak Ószandec lakói és a környékbeli zarándokok számára. A misszió zárásaként július 31-én második körmenetet rendeztek Szent Kinga ereklyéivel, az ünnepi nagymisét pedig Ignacy Łobos tarnówi püspök mutatta be. A püspök ekkor megengedte, hogy Szent Kinga ereklyetartó koporsóját az egyes rendek képviselői vigyék, a körmenet után pedig engedélyezte a híveknek a klarissza nővérek kolostorának megtekintését.
Szent Kinga halálának 600. évfordulóját Krakkóban, Wieliczkában és Bochniában is megünnepelték.
A jubileumi ünnepségek után a papság és a hívek, különösen az ószandeci klarissza nővérek arra kérték Łobos tarnówi püspököt, hogy járjon közben az Apostoli Szentszéknél a szentté avatási eljárás befejezéséért. Nincsenek azonban dokumentumok, amelyek a tarnówi megyéspüspök akkori, a szentté avatással kapcsolatos erőfeszítéseiről tanúskodnának.
1905-ben Leon Wałęga tarnówi püspök kérésére X. Piusz pápa brévét adott ki, amely engedélyezte egy új szentté avatási eljárás megkezdését az addig összegyűjtött dokumentumok és tanúvallomások kiegészítésére.
Az ügy római posztulátorává Marian Sobolewski ferences atyát nevezték ki, lengyelországi viceposztulátor pedig Alojzy Góralik pap lett.
Mivel az új szentté avatási eljárásnak X. Piusz pápa iránymutatása szerint az 1742-es eljárás folytatásának kellett lennie, igyekeztek felkutatni annak iratait a Szent Rítuskongregáció levéltárában. A nem túl intenzív keresés után csak 1935-ben találták meg őket.
Amikor Franciszek Lisowski püspök elfoglalta a tarnówi püspöki széket, konkrét lépések történtek Szent Kinga szentté avatása ügyében.
Új római posztulátorrá Wojciech Topoliński ferences atyát nevezték ki, lengyelországi viceposztulátorrá pedig a tarnówi püspök Jan Pabis oratoriánus atyát tette meg.
Igen fáradságos munkába kezdtek, összegyűjtve Szent Kinga életére, erényeire és nyilvános tiszteletére vonatkozó dokumentumokat.
A fáradságos munka éveit támogatta a Lengyel Püspöki Kar Częstochowában tartott első plenáris szinódusa. A szinódus résztvevői 1936-ban XI. Piusz pápához intézett kérésükben részletesen dokumentált érveket terjesztettek elő, amelyek miatt Szent Kinga szentté avatását a lengyelországi Egyház számára a legidőszerűbb és igen hasznos vallási aktusnak tartották.
A második világháború évei háttérbe szorították Szent Kinga szentté avatásának ügyét, mivel sokkal fontosabb anyagi, politikai és lelki problémák kívántak azonnali megoldást. 1965-ben a Wrocławban ülésező Lengyel Püspöki Konferencia terjedelmes levelet intézett VI. Pál pápához Szent Kinga szentté avatásának meggyorsítását kérve. Meggyőző érveket hoztak fel e szentté avatás szükségessége és időszerűsége mellett.
Jerzy Ablewicz tarnówi püspök megtette a megfelelő lépéseket az ügy előmozdítására. Az ügy római posztulátora addig Antonio Ricciardi ferences atya volt, aki Caliński atyát nevezte ki viceposztulátorrá.
Egy idő után a tarnówi megyéspüspök lemondott Ricciardi atya segítségéről.
Időközben kinevezték az eljárás Történeti Bizottságát. Munkájának gyümölcse volt annak a tervnek a kidolgozása, hogyan mutassák be Szent Kinga nyilvános tiszteletét halálától napjainkig. A tervet Kazimierz Szwarga atya valósította meg Szent Kinga tiszteletéről írt doktori disszertációjában.
Halála előtt Ablewicz érsek ismét a ferences atyákra bízta Szent Kinga szentté avatásának ügyét.
A posztulátori teendőket Ambrogio Sanna atya vette át, aki 1990. április 16-án lengyelországi viceposztulátorává Izydor Borkiewicz ferences atyát nevezte ki.
A viceposztulátor folytatta elődei munkáját. A klarissza nővérek közreműködésével összeállította Szent Kinga bibliográfiáját a XIV. század elejétől 1992-ig bezárólag. Ezután kutatásokat végzett lengyel levéltárakban és könyvtárakban. Az összegyűjtött anyagot a szentté avatási ügy római relátorának, Cristoforo Bove ferences atyának iránymutatásai szerint dolgozta fel, akit a Szentté Avatási Kongregáció nevezett ki erre a tisztségre.
1993 augusztusában Józef Życiński tarnówi püspök új Történeti Bizottságot hívott létre, amelynek feladata az addig összegyűjtött anyag értékelése és annak meghatározása volt, hol kell még esetleges történeti dokumentumok után kutatni. 1994. május 26-án a Történeti Bizottság befejezte munkáját, összegyűjtve a szükséges dokumentumokat, történeti forrásokból vett kivonatokat, és idézve lengyel és külföldi történészek műveiből. Az összegyűjtött anyag tartalmazza a Szent Kinga által kiadott okleveleket, a legrégebbi történeti forrásokat, e források kutatásának eredményeit és az értékesebb történeti munkákat. A Történeti Bizottság iratai összesen több mint 600 gépelt oldalt tesznek ki.
1994. február 22-én megkezdődött a Szent Kinga közbenjárására történt csodás gyógyulás ügyében folytatott eljárás. Március 5. és 24. között meghallgatták a tanúkat, május 26-án pedig Tarnówban, Józef Życiński püspök elnökletével tartották meg az eljárás záróülését. Az ügy iratait elküldték a Szentté Avatási Kongregációnak.
Ugyanezen a napon tartották a Történeti Bizottság utolsó ülését. Az eljárás iratait lepecsételték, és 1994. július 24-én Rómába küldték.
1996. október 22-én átadták a Szentté Avatási Kongregációnak a konventuális minorita testvérek posztulációja által készített Positio super virtutibus beatae Cunegundis című dokumentumot.
A hősies erényekről 1996. október 10-től folyó eljárás 1998. július 3-án ért véget szentünk hősies erényeiről szóló dekrétum kihirdetésével. Ugyanazon év november 19-én ülésezett az orvosi konzultorok testülete a Szent Kinga közbenjárására történt gyógyulás ügyében. A két következő ülés, a teológusoké (1998. november 25.) és a bíborosoké és püspököké (1999. január 12.) megerősítette az orvosi konzultorok kedvező véleményét. 1999. február 12-én II. János Pál pápa megerősítette a konzultorok értékelését, ezzel véglegesen lezárva az eljárást. A szentté avatás napjául 1999. június 16-át jelölték ki, amikor a Szentatya ószandeci látogatása során a szentek dicsőségére emelte a szandeci föld úrnőjét.