Ugrás a tartalomhoz
A klarissza nővérek kolostora

Az igaz és tökéletes öröm

Ennek a műnek egyetlen szövegtanúja van: a valószínűleg a XIV. század első feléből származó Firenzei Kódex. Ebben a kódexben Szent Ferenc életéről szóló, máshonnan nem ismert elbeszélések között három szól Assisi Leonárd testvérről, Szent Ferenc társáról. Ez az írás éppen Leonárd testvér elbeszélése, aki idézi Szent Ferenc szavait, amelyeket Leó testvérnek diktált. Mivel harmadik személy közvetítésével maradt ránk, Szent Ferenc szavait nem tekintik szó szerinti idézetnek. A kijelentés egyszerűsége és tartalma azonban összhangban van a Szent írásainak egészével. Assisi Leonárd testvér alábbi beszámolóját az "Intelmek" után közöljük, mert tartalmában azokhoz áll a legközelebb.

Ugyanő (Leonárd testvér) elbeszélte, hogy egy napon az Angyalos Boldogasszonynál Szent Ferenc magához hívta Leó testvért, és így szólt: "Leó testvér, írj." Ő azt felelte: "Kész vagyok." "Írd - mondta -, mi az igazi öröm. Jön egy hírnök, és azt mondja, hogy a párizsi tanárok mind beléptek a rendbe; írd: ez nem igazi öröm. Hogy ugyanígy tettek az Alpokon túli főpapok mind, az érsekek és a püspökök, sőt Franciaország és Anglia királya is; írd: ez nem igazi öröm. Ugyanígy, hogy testvéreim elmentek a hitetlenekhez, és mindannyiukat a hitre térítették; hogy olyan nagy kegyelmet kaptam Istentől, hogy meggyógyítom a betegeket és sok csodát teszek; mondom neked, hogy mindebben nincs igazi öröm. De mi hát az igazi öröm? Visszatérek Perugiából, és késő éjjel érkezem ide; tél van és ónos eső, és olyan hideg, hogy tunikám alján fagyott jégcsapok lógnak, és szüntelenül sebzik a lábamat, és vér folyik a sebekből. Csupa sárosan, átfagyva, jéggé dermedve érkezem a kapuhoz; és miután sokáig kopogtam és kiáltoztam, jön egy testvér, és megkérdezi: 'Ki az?' Azt felelem: Ferenc testvér. Ő pedig azt mondja: 'Takarodj; nem illő óra ez a járkálásra; nem jössz be.' És amikor újra kérlelem, így felel: 'Takarodj; te egyszerű és tanulatlan ember vagy. Most már egészen fölösleges vagy. Annyian és olyanok vagyunk, hogy nincs szükségünk rád.' Én pedig újra odaállok a kapuhoz, és azt mondom: Isten szerelméért, fogadjatok be erre az éjszakára. Ő pedig azt feleli: 'Szó sem lehet róla. Menj a keresztesekhez, és ott kérj.' Mondom neked: ha megőrzöm türelmemet, és nem haragszom meg, ebben van az igazi öröm és az igazi erény és a lélek üdvössége."

Szent Ferenc írásainak lengyel kiadásából fordítva.