A klarisszák jelenléte a lengyel földeken
Szent Klára nővéreinek lengyelországi jelenléte elválaszthatatlanul összefügg a ferences testvérek, a mai konventuális ferencesek érkezésével. A testvérek nemcsak véleményezték és engedélyezték a klarissza kolostorok alapítását, hanem lelki és anyagi gondoskodásukban is részesítették őket. A ferencesek már 1225-ben megérkeztek Prágába, krakkói jelenlétüket pedig 1237-ben igazolják. A lengyel területek akkor a cseh rendtartományhoz (Kis-Lengyelország, Nagy-Lengyelország, Kaliszi Hercegség) vagy a némethez (Szilézia) tartoztak. A lengyel klarissza közösségek létrejöttében különösen fontos szerepet játszott a cseh rendtartomány.
Prágában a klarissza nővérek Szent Ágnes (1211-1282) révén jelentek meg, aki Szent Klárával és IX. Gergely pápával folytatott levelezése nyomán Közép-Európa viszonyaihoz igazított szerzetesi életformát alakított ki. A prágai közösségből jött létre az első két lengyel kolostor: Zawichostban (1245) és Wrocławban (1257).
A klarisszák kolostorai a középkorban
Kis-Lengyelország
Az első klarissza közösség 1245-ben jött létre Zawichostban, amikor a Piast-házból származó Boldog Salomea (1212-1268) felvette a klarisszák ruháját, és a prágai nővérekkel együtt élt. A „tizenkét bástyás kolostorként” ismert zawichosti kolostor erődítmény jellegű volt, ami a szomszédos törzsek és a tatárok betörései miatt szükséges volt. 1257-ben a tatár pusztítások és a hercegi székhely Krakkóba költözése miatt megkezdődött a közösség áttelepítésének előkészítése. Az új kolostor 1259 és 1264 között épült fel Skałában, Krakkó mellett. Salomea a kolostor alapítójaként 1267-ben városi jogot adományozott a településnek. Halála után Krakkóban temették el, ami hozzájárult tiszteletének elterjedéséhez.
1316-ban a klarisszák a skałai kolostorból Krakkóba költöztek, és a Szent András apostol-templom mellett telepedtek le. 1318-as dokumentumok igazolják jelenlétüket a Wawelen, az új kolostor pápai jóváhagyását pedig 1325-ben adták ki. A nővérek évszázadokon át oktatással is foglalkoztak: 1802 és 1951 között leányiskola működött itt.
Ószandec
Az ószandeci kolostort Szent Kinga (1234-1292), Szemérmes Boleszló felesége alapította. Férje halála után Kinga javait egy kolostor létrehozására fordította, amelybe a skałai nővérek költöztek. A kolostorban 70 nővér és 30 testvér élhetett. A közösség magas szintű vallási kultúrát ápolt, ami irodalmi és zenei alkotásokban is megnyilvánult. Kinga halála után a kolostor zarándokhellyé vált. Az osztrák hatóságok 1782-ben bezárták, de a leányiskola működtetésének köszönhetően fennmaradt, és 1811-ben ismét elismerést nyert. Ma szemlélődő kolostorként működik.
Nagy-Lengyelország
A skałai kolostorból jött létre a gnieznói klarissza alapítás. Kezdeményezője Árpád-házi Boldog Jolán (1244-1298), Szent Kinga húga volt. Jolán 1283-ban elérte a kolostor megalapítását, és maga is belépett. A gnieznói kolostor jellegzetessége a kóruskápolna volt, amely a ferences testvérek templomhajójának része volt. 1865-ben a porosz hatóságok sajnos megszüntették a kolostort, és lerombolták épületeit.
Szilézia
Wrocławban Anna hercegné, Csehországi Szent Ágnes nővére alapított klarissza kolostort. A német rendtartomány ferences testvéreinek ellenállása ellenére Anna a pápa segítségével 1257-ben létrehozta a kolostort. A wrocławi közösség lett az anyaháza a strzelini (1260) és a głogówi (1304) kolostornak.
A klarissza kolostorok jelentősége
A klarissza kolostorok kulcsszerepet játszottak a vallási és szellemi kultúra fejlődésében Lengyelországban. Az imádság, az oktatás és az alapítónők tiszteletének helyei voltak. Az olyan uralkodók támogatásának köszönhetően, mint Szemérmes Boleszló, Szent Kinga vagy Boldog Jolán, ezek a kolostorok átvészelték a nehéz történelmi időszakokat, és ma is Lengyelország lelki örökségének tanúi.